Temesvári Katolikus Népszövetség, 1927-1948?: A csanádi egyházmegye 1914 előtt működött szervezetének hagyományait →Szilágyi Dózsa OPraem országos igazgató Temesvár-Józsefvárosban és -Erzsébetvárosban egy-egy tagozattal élesztette újjá. Hamarosan Óteleken is szervezetet alakítottak. Nemzeti különbség nélkül akarták tömöríteni a kat-okat, a németek - félvén a m. központ befolyásától - nem csatlakoztak. 1930: a →temesvári püspökség megalakítása után a németek ppi segítséggel létrehozták 120 szervezettel a Deutsch-Katolischer Jugendbundot s a Deutsch-Katolischer Frauen- und Mädchenbundot, melyekkel párhuzamosan a m. kat-ok csak a Szociális Misszió városokra korlátozódó csop-jaiban dolgoztak. 1934: a →Márton Áron vezette →Erdélyi Római Katolikus Népszövetség eredményes munkája hatására a temesvári AC vezetői (Martzy Mihály, →Rech Károly Géza plnos, →Vuchetich Endre, Lázár László, Rajka Géza) kineveztették Pacha Ágoston pp-kel (1930-54) →Fodor József szegyh. hitszónokot, a temesvár-gyárvárosi r.k. ifj. egylet ig-ját a m. ifj. kat. megszervezését irányító papnak, aki az egyhközs. nővérek segítségével kiépítette a ~ szervezetét. 1935: Martzy Mihály tanár elnökletével (elnökh. Lázár László, üv. főtitkár Fodor József) Temesvárt megalakították az egyhm. központot. 1938 k. 40 tagozata (36 a Bánátban) 7-8000 taggal működött. Falumunkáját Schronk Vilma és Berényi Gizella irányította, küzdve az alkoholizmus, az egyke, a szekták s a komm. bomlasztás ellen. Kulturális rendezvényeket szerveztek, Gátalján, Dettán, Buziáson kat. otthonokat létesítettek, Bázoson, Dragsinán, Medvesen tp-ot, Kepeden kpnát építettek. A szórványmunkában arra törekedtek, hogy a hívők m. prédikációt kapjanak, m-ul énekeljenek (pl. a sági m. szórvány [300 lélek] 50 tagú m. egyh. énekkart alapított). 1936: a szórványokban 20 településen 2-2 hetes nyári hitoktatást szerveztek, Temesvárt 4, a Bánátban 20 ifj. szervezetet alapítottak. Ifj. lelkigyakorlataikon 600 ifjú szokott részt venni. Gondoskodtak a kat. tanítók továbbképzéséről, a papi utánpótlás megszervezéséről s a népszokások ápolásáról. 88

Jakabffy-Páll 1939:157.